Debrecenben 1884. október 2-án indult meg a tömegközlekedés gőzhajtású városi vasúton (Magyarországon elsőként), amit 1911-ben váltott fel a villamos. Az 1960-as évek végéig 6-7 villamosvonal is volt a városban, de az 1970-es években (a korabeli vidéki közlekedéspolitikának megfelelően) központi utasításra Debrecen valamennyi egyvágányú viszonylatát felszámolták, helyettük autóbusz-közlekedést vezettek be. Egyetlen vonal maradt meg, az 1-es, ami a mai napig közlekedik a Nagyállomás és az Egyetem között. A 2000-es években merült föl komoly lehetőség egy új villamosvonal elindítására, a város pályázatát 2008-ban hagyta jóvá az Európai Unió. A tervek szerint a 2-es villamos a város két legzsúfoltabb (31, 32) autóbuszjáratát váltaná ki. Trolibuszok 1985 óta közlekednek a városban.
Ma Debrecenben a tömeg- (vagy közösségi) közlekedésről a DKV Zrt. gondoskodik. A városban háromféle (villamos, autóbusz, trolibusz) tömegközlekedési eszköz vehető igénybe, összesen majdnem 60 (1 villamos, 5 trolibusz és 52 autóbuszjárat) viszonylaton. A kötöttpályás elektromos vontatású járművek (villamos, trolibusz) számozása 1-től 9-ig terjed, 10-től felfelé az autóbuszokat jelölik.
Debrecen a 4-es, a 33-as, a 35-ös, 47-es, a 48-as és 471-es főútvonalak találkozópontja, illetve Debrecent érinti az M35-ös autópálya. Ezen kívül mellékutak és egyéb alacsonyabb besorolású útszakaszok érnek be a városba, illetve indulnak ki onnan.
A város egyetlen pályaudvara a Nagyállomás, ide érkezik be a legtöbb vonat. A város különböző részein kisebb vasútállomások mint például a Tócóvölgy vasútállomás (korábbi nevén Debrecen-Vásártér)[6] vagy megállóhelyek is találhatóak mint például a Debrecen-Csapókert, vagy a Debrecen-Kondoros illetve a Debrecen-Szabadságtelep.